Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

volna valamit Dávid gondolatmenetéből, és mintha arra is rádöbbent volna, hogy nem nyújthat Dávidnak komoly vigaszt, lehangoltan hallgatott. XXX Már alkonyodott, mikor Dávid a szülővárosába érkezett. A poprádi kényszerpihenő miatt több mint hat órát késett. Nyugtalan volt, tudta, mennyi minden történhet e na­pokban ennyi idő alatt. A zsidó lányokról szóló rendelet nyilvánosságra hozatala, amely azonnali végrehajtással járt, és a vonatról való leszállítása között könnyű volt kap­csolatot találni. A kettő ugyanazt a célt szolgálta, még­pedig zavarkeltést, hogy a zsidóknak ne legyen idejük a vé­dekezésre. Az összefüggést Dávid is felismerte, de éppen ezért még erőteljesebb lett benne az elszántság az ellen­állásra. Amint leszállt a vonatról, gyorsan elbúcsúzott Hos­podár Ferótól, felszállt a rozoga autóbuszra, és homályos, nyugtalan tekintettel figyelte szülővárosa ismert utcáinak és házainak suhanását. Egy kicsit fájt a szíve, hogy ilyen körülmények között kellett viszontlátnia e várost, amely­nek minden kövét, minden talpalatnyi földjét úgy ismerte, akár testvérei arcát. Most mégis minden kissé távolinak, kis­sé idegennek tűnt fel előtte. Az utcák mintha nem lennének olyanok, mint amilyenek voltak, keskenyebbnek tetszettek, a házak is kisebbnek látszottak, és az utcák mentén a csírázó gesztenyefák mintha összezsugorodtak volna. Mindezt annak a nyomott kedélyállapotnak tulajdoní­totta, amely a késés miatt ránehezedett. Minduntalan szemrehányást tett magának, hogy ő az oka mindennek, ha ez idő alatt helyrehozhatatlan baj történt, őt terheli ér­te a felelősség. Mindez hanyag, hebehurgya és meggon­dolatlan magatartásából ered. Nem ez az első eset. Hisz Görcs Rajmund műhelyében is ostobasága miatt került olyan fonák helyzetbe Pistával... Ha tovább is így foly­tatja, akkor könnyen megeshetik, hogy anyját, egész csa­389

Next

/
Thumbnails
Contents