Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

mi kedvem, hogy maga előtt bármit is bizonyítsák. Mindegy nekem, hogy mit gondol rólam. — No jól van, no — hátrált a házmesterné —, itt hagyom az ívet, majd ha a férje hazajön, aláírják. — Nem — válaszolta felháborodottan Richterné —, nálam maga ne hagyjon semmit, mert mi a maga íveit nem írjuk alá. Ha a férjem hajlandó lenne is rá, én tiltakoznék ellene, mert nekem még senki sem mondta, hogy hazudok. — De kérem — válaszolta a harsány hangú házmesterné lesújtottan —, hisz mindenkivel előfordulhat, hogy téved. — Nem, ez magánál nem tévedés — tört ki erélyesen Richterné —, maga fűnek-fának azt híreszteli, hogy a férjem kommunista. Megtette azt is, hogy a szomszédoknak elhíresztelte, hogy a férjemet bezárták, holott, ha eljön hozzám és megkérdezi, hol az uram, szívesen megmondtam volna magának, hogy gyógykezelésen van, mert beteg a tüdeje. De maga, úgy látszik, mindent jobban tud. Én az ilyesmit megbocsáthatatlannak tartom, és figyelmeztetem, ha még egyszer hallok hasonló rágalmazó hírekről, akkor kíméletlenül beperelem. — De kérem — vált könyörgővé a házmesterné hangja —, esküszöm, hogy mindenben ártatlan vagyok. — Ugyan kérem, hisz a saját lakásomban a szemembe mondja, hogy hazudok! — A saját két szememmel láttam őt hazajönni... — Jött és elment. — De akkor is látnom kellett volna, az istenért, hisz az ablakom mellett haladt volna el, én pedig állandóan figyelek ... — Ezúttal rosszul figyelt. Különben az is lehet, hogy a mellékhelyiségben járt. Ez még egy német házmesternével is megesik ... Richterné később elmondta, hogy nem hagyhatta el ezt az utolsó tőrdöfést, különben még kibékültek volna, ezt pedig semmi áron sem akarta. Csak így arathatott fölényes győzelmet a házmesterné felett, aki úgy uralkodott a ház lakóin, mint őrmester az újoncokon. Mindenki félt, rettegett tőle. Jaj volt annak, akivel viszálya támadt. Kiállt 379