Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

amikor anyja átadta neki. Közel háromezer korona volt... Ezt az összeget anyja fillérekből takarította meg, minden eshetőségre számítva. Ügy is őrizte, mint a szeme fényét. A pénzt már a vonatban rejtette el kabátja ujjába a kanavász és a szövet közé, akárcsak a hamis okmányokat a kabát vállában. A gondolatok, az érzések és a javak rejtegetése egyazon érzésből fakadt, és jellemezte a fasiszta légkört, amely tele volt titkokkal, alattomos és nyílt támadásokkal. Az ember sohasem tudhatta, honnan, merről fenyegeti veszély. A kérdés az, vajon testvérei ugyanúgy érzik-e a veszélyt, tudják-e, hogy a gyűlölet egyre szűkebb kört von köréjük? ... Ha csak most ébrednek rá, akkor könnyen elveszthetik józan eszüket, és barmok módjára hagyják magukat elvinni... Nem!, ágaskodott, tiltakozott benne a fájdalom, lehetetlen, hogy a lányok nyugodtan várják otthon a gárdistákat. Elképzelhetetlen! Richterné is ugyanígy vélekedett, amikor nővérei helyzetéről beszélt vele. Száguldozó gondolatai ekkor a Richter házaspáron állapodtak meg. Külön-külön megelevenedett előtte a találkozás az asszonnyal és a férfival, amikor a temetés élményével visszaérkezett. A nyugtalanító érzés, amely mindannyiszor elfogta, ahányszor az asszonnyal találkozott, míg ura távol volt, mintha vesztett volna erejéből. Valahogy túlsúlyba lépett az a szívből fakadó öröm, amit Richter hazatérése váltott ki belőle. Noha nehezen határozta el magát erre a látogatásra, mert bűnösnek, tisztátalannak érezte magát, a találkozás mégis elkerülhetetlen volt. Az asszony egyedül volt otthon, és kitörő örömmel fogadta. Elszégyellte magát. Nem mert a szemébe nézni, de rejtélyes módon így is látta, érezte illatát... és ez elegendő volt, hogy képe még elevenebbé és vonzóbbá formálódjék benne. — Dávidkám — suttogta meghitten, mint ahogy felnőttek általában szólni szoktak egy gyerekhez, akit rajongásig szeretnek, de nem veszik komolyan, nem veszik egyenrangúnak —, mesélj, hogy is volt ott vidéken. Nagyon érdekel minden, amit átéltél... Visszamégy vagy itt maradsz?... 374