Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

a .kockázatot, anyjáért és testvéreiért, mert barátainál a győzelem széles fogalmába beletartozott Dávid családjának megmenekülése, életben maradása is. XXVIII A viszontlátás öröme után következő szörnyű hónapok, 1942 márciusa, áprilisa és májusa nem voltak alkalmasak arra, hogy valamely műhelybe elszegődjék tanoncnak. E hónapokban nem lehetett többé szó arról, hogy tökéletesítse vagy elsajátítsa szakmai tudását, és hogy tűvel vagy géppel ruhákat varrjon, mert nemcsak a szabóság, hanem a világ minden szakmája egyszerre összezsugorodott előtte, értelmét vesztette. Nem kellett többé sem szövettel, sem tűvel bíbelődnie, mert sokkal fontosabb teendői voltak. Egyelőre sürgősen születési és illetőségi bizonyítványokat kellett hamisítania ... Kiderült, hogy mindaz, amiről a zsidók február végén suttogtak, szó szerint megfelel a valóságnak, és március második felében, mihelyt nyilvánosságra hozták a sátáni rendeletet, az úgynevezett Szlovák Állam minden városában és falvában összeszedték a zsidó lányokat, és úgy vitték őket zsúfolt vagonokban a német és lengyel munkatáborokba, mint állatokat a vágóhídra. Ám még mielőtt a rendelet végrehajtására sor került volna, Dávid munkához látott. A hamisításhoz szükséges pecséttel ellátott nyomtatványokat egy-kettőre beszerezte a bélyegkereskedőtől, a maga számára pedig utazási engedélyt szerzett Hora révén. Éjjel ült gyorsvonatra, hogy a délelőtt folyamán otthon legyen, és kimenthesse nővéreit kétségbeejtő helyzetükből. Előzőleg természetesen táviratilag értesítette őket, hogy jön, amellett arra is gondja volt, hogy lakásról is gondoskodjon számukra, hiszen anyjukhoz nem mehettek lakni. A lakáskérdést könnyen elintézte. Elment végre a Chirától kapott címre Kárászhoz, azonkívül beszélt Kalinovszky nénivel, a Ventur utcai drága, ősz hajú asszonnyal; mindketten megígérték neki, hogy kérését szí369