Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
hogy a szürke hámlik róla, mint fiatal suhanc arcáról a szeplős arcbőr, és a párás, kissé hűvös levegőt átitatja a tavasz, az újjáéledés nemes illata. Az eperfa úgy állt a négyszögű udvar sarkában, mint egy kint felejtett, gazdátlan, elhagyott cserepes virág, kicsit mindenkié volt és senkié, elhagyatottságában szerény maradt. Szegény rokonnak látszott, aki hallgat, de ágai csillogó dudorodásán észre lehetett venni, akár a szegény rokon csillogó, hallgatag szemén, hogy van mondanivalója. Az udvart és a fát áhítatos csend lebegte körül. A csend mögött érezhető volt, hogy valami történik, akár a csendes ház néma ablakai mögött. Amikor könnyed, gondtalan léptekkel fel akart surranni a lépcsőn, Hanzi, a házmesterné fia lépett ki a lakásukból, amelynek ajtaja a spirálisan kanyargó, keskeny, homályos lépcsők közelében volt. A pufók, szőke hajú Hanzi nem köszönt, sőt miután némán szembenézett vele, megvetően elfordította a fejét... Hanzi viselkedése bosszantotta ugyan, de nem rontotta el jókedvét, még csak árnyékot sem vetett boldog izgalmára, hogy rövidesen láthatja édesanyját és apját, akiket bizony távozása előtt nagyon elszomorított. Ogy érezte, hogy akkori viselkedését feltétlenül jóvá kell tennie ... soha többé még csak meg sem kísérli, hogy valaha is elhagyja őket. Mindez, persze, gyerekes és naiv fogadkozás volt... mert gyerek lett újra, mihelyt megszimatolta az otthon légkörét, mihelyt megérezte olyan hosszú idő után anyja jelenlétét. A viszontlátás öröme és fájdalommal vegyes szomorúság zsúfolódott össze benne. Egyiket a másiktól nem lehetett elválasztani. Az érzések zűrzavaros vihara rohanta meg, mert anyja soha még ilyen nyíltan nem juttatta kifejezésre érzelmeit, mint most... Kétszer is megölelte, kétszer is arcon csókolta, ami merőben szokatlan esemény volt a családban... Zavarában elpirult, mintha ő követett volna el ügyetlenséget, anyja is hasonlót érzett, mert rekedtes hangján áradozva ismételte, hogy előre érezte, sejtette, hogy jönni fog. A szíve, öreg anyai szíve megsúgta neki... — Hiába, gyermekem, ilyen az anyai szív — mondta elérzékenyülve, miután kissé lecsillapodott. — Nem tud egy362
