Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

tan, miközben feje lekonyult, mintha el akarná rejteni társa előtt igazi gondolatait, sejtelmeit, amelyek most igazolást nyertek. Irtózat rajzolódott ki az arcán Pista szavai nyomán, Hitler arca bontakozott ki előtte. Először a bajuszát látta, és e tömött szőrpamacsból bújt ki az Ismert orr, száj, kidülledt szem, vad homlok a hajfürttel és a pofacsont. Ez a kibontakozás úgy ment végbe, mint amikor a férges alma fekete fészkéből kibújik a pondró teljes nagyságában és nyálasságában. A Róse arca, akit apja soha igazi nevén nem nevezett, ott lebegett előtte a hűvös estében, attól az alvilági fénytől övezetten, amely a Führer fogalmát övezte, és amely fertőző, ragályos gyűlöletet lehelt magából. Akkor jutott először eszébe a homályos és rejtélyes kabalisztikus tan, amely lehetségesnek tartja, hogy valaki az ördöggel szövetségre lép. Lehetségesnek tartotta akkor, hogy Hitler apja maga a Halál. — Persze, most hallgatsz — kezdte újra Pista. — Gondolkozom — felelte lehangoltan. — Érdekelne, hogy mit kegyeskedtél újra kigondolni. — Megmondom, ha annyira érdekli. — Na, ki vele. — Arra gondoltam, hogy mindaz, amit a világról mondott, az még nem mentség, mert én nem tettem volna, és biztosan tudom, hogy maga sem teszi meg, ha alaposan meggondolja. — Pedig nyugodt lehetsz, alaposan meggondoltam. — Mégsem hiszem, mert mondjuk, mit szólna Keszi Erzsike kisasszony, ha megtudná? — Nem tudja meg. —- De megtudhatja. — Összetörném a csontjaidat, ha megtudná — ordította felháborodottan. Dávid ezúttal fölényesen nyugodt maradt. — Látni, hogy benne van a csonttörésben, márpedig rám igazán nem mondhatja senki, hogy gazdag vagy kapzsi vagyok. — De szemtelen vagy, fiam. — A maga érdekében. 352