Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

haza, semmint gondolta. Nem három, hanem csak két hétig maradt távol. De ennyi is elegendő volt számára, hogy megtanulja kordában tartani a képzeletét. XXV Súlyos csalódással a szívében érkezett vissza. Egyetlen vigasza volt csupán, hogy Lajcsi jó helyre került, de ő akkor sem maradt volna ott, ha királyi életet biztosítanak számára. Dávid még most is kínosan gondolt vissza a szabó- és koporsómesternél szerzett tapasztalataira, mégis felejthetetlen élmény volt ez, hatott rá, és Dávid úgy érezte, ez is szervesen hozzátarozik a fasizmus barbárságához és kegyetlenségéhez. Az özvegy szabómester, akit Görcs Rajmundnak hívtak — mint maga is bevallotta, egy francia szent után keresztelték Rajmundnak —, igen barátságos embernek bizonyult, és az ajánlólevél alapján minden további nélkül hajlandó volt mindkettőjüket felvenni tanoncnak. Lajcsit azonnal bejelentette, Dávid azonban ragaszkodott a próbaidőhöz, tekintettel szüleinek tett ígéretére. Lajcsi már néhány nap múlva otthon érezte magát. E jó érzést nem annyira a műhelynek, mint a mester fiatal, özvegyasszony lányának köszönhette, aki annyira megkedvelte már az első látásra, hogy a legjobb falatokat neki tette félre. Lajcsi mindezt természetesnek találta, zavartalanul élvezte boldogságát, és amikor Dávid két hét múlva bejelentette, hogy elmegy, egyetlen szóval sem tartóztatta. Dávid már megérkezése napján tudta, hogy nem marad sokáig ebben a házban. A ház ugyanis, amely szabóműhelylyel, koporsóüzlettel, kitűnő konyhával és roskadásig zsúfolt spájzzal rendelkezett, az imakönyvön és divatlapokon kívül egyetlen irodalmi művel sem dicsekedhetett. Dolgoztak, ettek, ittak, aludtak itt az emberek, de kultúrának még a nyomát sem fedezhette fel az ember, ha csak a díszes koporsókat nem tekintette annak. De amint majd 345