Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

ket hajítanak rájuk, így gyújtják fel. Nem féltik az életüket ... Hát ez az igazság, ez ad vigaszt, reményt, hogy itt se adjuk fel a harcot... Sejtettem én ezt előbb is, de most már tudom... és tudja más is, aki soha kommunista nem volt... A moszkvai haditerv összeomlása véget vetett a nagy győzelmi mámornak és a daloló fáklyásmeneteknek ... Már nem tagadják azt sem, hogy a Wehrmachtnak szeretetcsomagokat kell küldeni, meleg téli ruhát... Ha az ember egyszerű ésszel mindezt végiggondolja, akkor megáll az esze. Ezek a fasiszták nemcsak más népeket nem kímélnek, hanem saját népüket sem. Hisz minden iskolás gyerek tudja, hogy Oroszországban már októberben milyen hidegek vannak. De ezek a szerencsétlenek meg voltak arról győződve, hogy még október előtt befejezik a „villámháborút". Annyira bíztak rögeszméjükben, hogy azt sem tartották fontosnak, hogy „hős" hadseregüket meleg ruhával, fehérneművel lássák el... Am hadd fagyoskodjanak, dögöljenek meg ... fagy és hideglelés közepette ébredjenek rá, micsoda Führerjük van. így beszélt Richterné, akinek a zsidókhoz semmi köze nem volt, de gyűlölete a fasiszták iránt éppoly heves volt, mint Dávid szakállas apjáé és jámbor anyjáé. Jólesett neki, hogy ezt a hasonlóságot felfedezte, noha akkor szinte ösztönösen szabadulni igyekezett mindazoktól a tehertételektől, amelyeket zsidó volta gyermekkora óta rárakott. Hisz attól kezdve, hogy megtanulta a héber betűket, egészen Dávid zsoltárainak a tanulmányozásáig, a reggeli imától az esti imáig, amely életét állandóan kísérte és úgyszólván elszürkítette, a zsidóságtól vajmi kevés örömet kapott. A zsidó ünnepeket nem nagyon élvezhette, mert erre sohasem volt elegendő pénz, ugyanakkor azonban az ünnepi hosszú imákat mindig le kellett darálnia anélkül, hogy ennek fejében méltó ünnepi ebédet is kapott volna. Igaz, az utóbbi időkben, különösen amióta tanonc lett, és apjának nem állt módjában ellenőriznie, imádkozik-e a fia vagy sem, minden lelkiismeret-furdalás nélkül elhanyagolta a kötelező mindennapi imákat, e válságos időkben mégis jólesett neki, hogy Richterné véleménye pontosan egyezik 338