Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

csak nem is magyarázkodott. Ott állt a kalitka előtt, és gyönyörködött a kékre mázolt kanárikban. Röhögve dugta ki hosszú nyelvét, és meggyőző, széles mozdulatokkal magyarázta, hogy ő még sosem látott kék kanárimadarat. Hiába ragadta meg izmos karját Dávid, és felháborodottan megrázta, hiába magyarázta, hogy a legnagyobb disznóság volt, amit elkövetett Vilma ellen, Lajcsi csak állt, mint egy hatalmas Gólem, és oly ártatlanul vigyorgott, hogy az embernek megesett rajta a szíve. Nem dobhatta ki már azért sem, mert az anyja nem engedte. Igaz, anyja nem tudta, micsoda pimasz módon viselkedett jótevőjével szemben, és Dávidnak esze ágában sem volt, hogy megmondja, de maga az a tény, ahogy anyja kezelte ezt a süketnéma árvát, akivel az égvilágon senki sem törődött, meglágyította a szívét, és elhatározta, hogy megfogadja Fekete szabómester tanácsát, és elviszi őt Verebély környékére, a határ menti faluba. A kérdést meg kellett beszélnie Horával is, egyrészt ki kellett magát jelentenie a műhelyéből, másrészt akkor már zsidó nem utazhatott a vonaton engedély nélkül. Engedélyről pedig csak Hora gondoskodhatott, akinek egyik fia a városházán dolgozott mint magas rangú hivatalnok, és módjában volt megszerezni a lebélyegezett blankettákat, amiket csak névre kellett kitölteni. Hora nem vonakodott teljesíteni kérését, de ő is felhívta a figyelmét arra, hogy fölösleges volna Lajcsit mint zsidót bejelentenie. Noha nem mondta ki nyíltan, hogy a születési bizonyítványát kell „kijavítani", Dávid megértette, hogy ez lesz a leghelyesebb. Hora örült, hogy nem kell részletesebb magyarázatokba bocsátkoznia, tanácsa ellenére megszerezte a két utazási engedélyt, s mielőtt elköszönt tőle, megígérte, hogy a jövőben is szívesen segítségére lesz. A dolog nehezebbik része azonban most következett. Amikor Dávid megmagyarázta Lajcsinak, hová kell elmennie tanoncnak, olyan vad, mogorva képet vágott, hogy Dávid megijedt tőle. Hallani sem akart arról, hogy elhagyja Dávid otthonát. Süketnéma módján azt állította, hogy nagyon jól érzi magát, itt is marad, és nem kell félnie, majd ő talál mestert magának, 336