Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Lehet-e véletlennek nevezni, hogy Sztanyón keresztül jutott el Kranc Géza és Vilma megismeréséig, akik úgy megszerették, mintha testvérük és gyermekük volna egyszerre? Tanonctársa, a süketnéma Lajcsi barátságát és ragaszkodását is határozott magatartásával nyerte meg. Sajnos, amióta Görcs Rajmundnál hagyta, semmit sem tud felőle. A süketnéma Lajcsi Kranc Géza letartóztatásának napjától, amikor a fasiszta pribékek pofon vágták, mert nem tudott kérdésükre válaszolni, és Dávid bátran síkra szállt érte, hűséges híve lett, és nem tágított mellőle. Ez a ragaszkodása különösen február elején érte el tetőfokát, amikor Vilma felszámolta a műhelyt, és Lajcsi, ha Vilma az első napokban meg nem könyörül rajta, úgyszólván minden támasz nélkül az utcára kerül. Persze, Vilma nem tarthatta sokáig, Géza halála után minden garasnak száz helye volt, és noha Lajcsi sejtette, hogy Vilmának és Dávidnak komoly gondjai vannak miatta, ez nem zavarta, örült, hogy van, aki foglalkozik vele. Dávid nyakába vette a várost. Először is elment vele a Zsidó Központba, ahol előadta, hogy anyátlan, apátlan árváról van szó, akit feltétlenül segélyezni kell akkor is, ha újra állásba kerül. Amíg a kis Dávid magyarázott — mert kicsi volt a tagbaszakadt Lajcsihoz képest, aki mindössze két és fél évvel volt idősebb nála —, Lajcsi a háta mögött állt, mint egy testőr, és élvezte, hogy barátja és testvére hogy harcol érette. A Központban szerencsére Bari egyik barátjára akadt, és így kérése meghallgatásra talált. Adtak kisebb összegű pénzsegélyt, és megígérték, hogy máskor is nyújtanak neki hasonló támogatást, de állandó havi segélyről hallani sem akartak. Amint mondták, nincs rá fedezetük. Dávid ugyan felelhetett volna erre, de úgy vélte, jobb, ha hallgat, mert máskor is akart még hozzájuk fordulni Lajcsi ügyében. A jelentéktelen összeg Lajcsinak nagy örömöt szerzett, csak cigarettát vett magának, a többit az utolsó fillérig Vilmának adta, akinél most ellátást és lakást kapott. Ügy járt már oda, mint haza. Az álláskeresés gondja teljesen Dávidra hárult, egyik szabómestertől a másikhoz járt, de 334