Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

A néma csöndben a gárdista igen barátságosan, mint aki jól végezte a dolgát, így szólt: — Maga velünk jön. Géza arca egy árnyalattal sárgább lett. Gyors mozdu­lattal ledobta magáról könnyű őszi felöltőjét, amelyen rajta volt a sárga csillag, és felvette sötétkék télikabátját. Ez a kép ma is élénken él Dávid emlékezetében, mert a felöltő volt az egyetlen ruhadarabja, amelyen rajta volt a sárga csillag. A rendelet megjelenésének első napján varrta rá, és noha később kiderült, hogy a csillag viselése a vegyes házaspárokra nem kötelező, dacból mégis ott­hagyta, és mintegy tüntetve, hogy a fasisztáktól semmi­lyen kedvezést nem fogad el, akkor hordta a csillagot, ami­kor akarta. A letartóztatásakor ez a dac lehámlott róla. Számított azzal, hogy hosszabb ideig fogva tartják, ezért úgy vélte, helyes, ha magával visz olyan ruhadarabot is, amellyel éjjel betakarózhat. Ez volt Kranc Géza utolsó tevékenysége, amely az életet szolgálta, és amelynek Dávid tanúja volt. A felöltő a ri­kító sárga csillaggal hanyagul hevert egy széken, ahogy a pedáns Géza gyors, szokatlanul hányaveti mozdulattal odadobta. Gallérja lelógott, egyik ujja a poros padlót érin­tette, de senki sem moccant, hogy a ruhadarabot a helyére tegye. Ügy tetszett, hogy a műhelyben ettől a pillanattól kezdve bomlásnak indult a rend, a pedantéria, amelynek a lelke Géza volt. Kővé meredten álltak mindannyian. A süketnéma Lajcsi volt az első, aki hangot adott fájdalmának. Szörnyű hang tört ki belőle, úgy hatott, mint a légiriadó, amikor gyilkos bombázók tűnnek fel a láthatáron. Testét rázta a sírás, zo­kogás, gyászos keservétől az artikulátlan hangok kitörő özöne egyre áradt, akár a medréből kilépő víztömeg. Lajcsit senki sem tudta megvigasztalni, csak Vilmának sikerült végre lecsillapítania. A vézna Vilma hallatlan lelkierőről tett tanúságot. Akkor már tudta, hogy Gézával baj van, hisz a lakásban is tar­tottak házkutatást. Mindketten felkészültek erre a látoga­tásra, és megtették a megfelelő előkészületeket. A levél 307

Next

/
Thumbnails
Contents