Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

volna. Álom nélküli alvás volt ez, mintha napi fáradalmait egy sötét veremben kellett volna kipihennie. A kanárimadarak hajnali hangversenye sem tudta őt kiragadni a mély, kábult sötétségből. Anyjának kellett leszállnia az ágyról, hogy gyöngéden megrázza a vállát. Már hét óra felé járt az idő, amikor a szürke, novemberi utcára ért, gyors léptekkel végigsietett a Duna-parton, majd befordult a Hajó utcába, futó léptekkel érintette a Carlton előtt a gyalogjárót, átvágott a Nemzeti Színház előtti téren, s a Halászkapu utcába érkezett. Lihegve futott fel az első emeleti műhelybe. Égett a villany, Lajcsi kezében már ott volt az elmaradhatatlan seprű, takarított, vadul sepert... Mindenben volt valami vad és szertelen, amit csinált. Dávid nemegyszer gondolt arra, hogy Lajcsi tulajdonképpen kovácsműhelybe való, vaskos, erőteljes mozdulataival ott sokkal nagyobb eredményeket érhetett volna el, mint a szabóságban. Már fél éve tanult, de a gépi munkán és a vasaláson kívül alig adtak neki komolyabb munkát. Tömzsi, rövid ujjai még mindig ügyetlenül fogták a tűt... Mindez azonban Lajcsit nem zavarta, hálás mosoly játszott mindig az arcán, mert soha az életben nem volt olyan jó dolga, mint most. Lajcsi Nagyszőlős vidékéről érkezett ide. Árva gyerek volt, szülők nélkül tengődött idegen házakban. A megszállás idején a magyarok áttették a határon, mert Homonnán született. Vándorolva és koldulva érkezett Pozsonyba. Egy ideig a Kapucinus és a Zsidó utca között tengődött, majd a hitközség elhelyezte egy szegény zsidó családnál, ott azonban nem volt maradása, végül Kranc Géza vette magához. A műhelyben aludt, és Vilma gondoskodott ellátásáról. Mivel erős, fejlett gyerek volt, Géza elviselt ruháit, cipőit, ingeit hordta. Soha életében oly rendesen nem öltözködött, soha olyan jó ételeket nem evett, mint most. Vajmi keveset törődött azzal, hogy sárga csillagot kell hordania. A hála és a szolgálatkészség mosolya ragyogott az arcán, és látni lehetett, hogy tűzbe menne Kranc Gézáért és asszonyáért, Vilmáért. Dáviddal is nagyon összebarátkozott, ami 303