Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

nélküli robottól és a szüntelen izgalmaktól. Betegeskedni kezdett, és ekkor jelent meg újra Géza, aki udvarolt neki még mielőtt Ottóval megismerkedett volna, és tanúja volt, milyen önfeláldozó hűséggel tartott ki Vilma hosszú esztendőkön át Ottó mellett. Gézában ez idő alatt szerelme még jobban elmélyült, és felajánlotta Vilmának, hogy feleségül veszi. Ottó tiltakozott a házasság gondolata ellen, de Vilma, látva, hogy ezt az életmódot nem bírja tovább, döntött. így jött létre a házasság. Kettőjüket a tisztelet és megbecsülés, az elvhűség és a kis Sztanyo iránt érzett szeretet fűzte öszsze erős, megbonthatatlan szálakkal. Házasságukból gyerek nem született, mert Vilma kimerült szervezete nem bírta kihordani a gyermeket. Mindezt Vilma úgy, olyan meghitt hangnemben mondta el Dávidnak, mint egy felnőttnek. Az egész történet ugyan idegen volt Dávid számára, és sok esetben nehezen tudta leküzdeni zavarát, de óvakodott attól, hogy egyetlen szóval is megzavarja Vilma elbeszélését, amely a vallomás meggyőző erejével bírt. Vilma azt is bevallotta, hogy Sztanyónak megmondta, ki az igazi apja, de a gyerek sosem érdeklődött a részletek iránt, még csak azt sem kérte, hogy mutassa meg apja fényképét. A kérdés egyszerűen nem érdekelte, mert Gézában olyan ideális apát kapott, hogy nem is kívánhatott volna különbet. Ekkor Dávid megkérte, mutassa meg neki Ottó fényképét. Vilma készséggel előszedte fiatalkori fényképeit és megmutatta. Szép szál barna ember volt, nyugodt tekintete öntudatot, értelmet és nyíltságot sugárzott. — Már nem él... Szeptember 29-én a német fasiszták kivégezték Prágában. — A mester tudja? — kérdezte Dávid elszorult torokkal. — Tudja — válaszolta Vilma kitörő zokogással. — Azt is tudja, mi fenyegeti itt. Már össze is csomagolta a hátizsákját, és úgy volt, hogy átmegy a Szovjetunióba, de utolsó pillanatban azt az utasítást kapta, hogy még maradnia kell... Dávid ekkor mérte fel első ízben, hogy mit jelent kom299