Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

félrevonult vele a függöny mögé, ahol próbálni szoktak. Mindebből csak sejtett valamit, megérezte, szinte megszimatolta, hogy minden perc szomorúsággal és drámai feszültséggel zsúfoltan múlik körülötte. A hallgatás és a munkát kísérő kínos pedantéria nem volt egyéb, mint álarc, búvóhely, amely mögé halálraszántságukat rejtették. Dávidnak nem okozott többé gondot, hogy beszélgessen süketnéma tanonctársával, mert néhány nap alatt rájött, hogy az egész társaság egy kicsit süketnéma, senki sem beszél arról, amire gondol, és maga a süketnéma is úgy viselkedett, mintha titkolna valamit. E feszült süketnéma légkörben Dávid jól érezte magát, öröme telt abban, hogy munkájában előrehalad, és már arra is gondolt, hogy kanárimadarait a kalitkával idehozza. Beszélt is erről Vilma asszonnyal, aki örömmel beleegyezett, csak arra kérte, várjon tavaszig, amikor kimeszelik a műhelyt és rendet teremtenek mindenütt, akkor majd a kanárik is jó szálláshoz jutnak. Vilma asszonnyal már az első napokban összebarátkozott. Csöndes és pedáns természetű volt, akárcsak a férje. Nem volt szép asszony, de öltözete ragyogóan tiszta volt, és Dávidnak úgy tetszett, hogy az egész asszony, a szeme, a keze, a lába és az egész lelke ilyen tiszta. Barátságát azzal nyerte meg, hogy Sztanyóval, tízéves fiával sokat foglalkozott. Néha munka után is ott maradt, és szórakozva végeztette el vele a napi leckét. Sztanyót gondtalan, játékos kedve megvédte attól, hogy közelebbről megismerkedjék a zsidóság fogalmával. Noha nem viselte a Kranc nevet, eszébe sem jutott kételkedni abban, hogy Géza az apja. Éppúgy tisztelte és szerette, éppúgy ragaszkodott hozzá, akár Vilmához, az édesanyjához. Sztanyo nyíltsága naivsággal párosult, ezért senki sem csodálkozott azon, hogy amikor Géza az első napon sárga csillaggal jelent meg, Sztanyo azt követelte, hogy az ő ruhájára is varrjanak sárga csillagot. Amikor kérését megtagadták, annyira makacskodott, hogy aznap ki sem mozdult a műhelyből, iskolába nem ment, és duzzogva visszautasította az ebédet is. 296