Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A család kedvence
kínozza, akárcsak a legsúlyosabb teher. Ha most ís hallgatni fog, ha elmulasztja ezt az alkalmat, soha többé nem lesz módja rá, hogy tisztázza a kérdést, amely marja, kínozza ... és soha többé nem nyerheti meg a Richter házaspár rokonszenvét és barátságát. — Azért — válaszolta elkeseredetten —, mert a magyarok sem akarják, hogy magyar legyek. Kérem szépen, — folytatta szinte könyörögve, amikor látta, hogy Richterné szívére teszi jobb kezét, és tiltakozni akar —, harminckilencben, amikor idejöttünk lakni, és be akartam iratkozni a magyar polgáriba. Engem a magyar tanárok ajtótól ajtóig küldözgettek, de egy sem akadt, aki segítségemre sietett volna, hogy magyar legyek. Hiába no, a magyarok sem akarták, pedig én akkor is a magyarokra gondoltam, amikor a reggeli imámat mondtam. Esküszöm, hogy így volt, így dobogott az én szívem. — Dávid, ne esküdj, elhiszem minden szavadat. — De én nem hiszek magának. — Miért? Mit követtem el ellened — tette fel komoly rémülettel a kérdést. Dávid szavai ezúttal sebeztek, az asszony érezte, hogy meggyőződésből fakadtak. És hogy ellensúlyozza tévhitét, gyöngéd mozdulattal két tenyerébe fogta a fiú remegő arcát. Dávidnak kínos volt ez a merőben szokatlan gyöngédség. Ilyesmiben még anyja sem részesítette. Nyomban gyanút fogott. Az volt a benyomása, hogy az asszony meg akarja vesztegetni, hogy nem veszi komolyan, akárcsak egy felelőtlen gyerkőcöt. Ezt nem tűrhette, ezért minden ellenállását összeszedte, lassú, de határozott mozdulattal lefejtette arcáról Richterné szép, formás kezét, amelyeken ott csillogott a jegygyűrű meg a gyűszű. — Kérem — folytatta kitörve —, ne tessék simogatni az arcomat, mert ez nem segít... Nem segít — ismételte zavartan kapkodva —, mert hiába ... a németek meg a magyarok összefogtak ellenem, hogy ne legyek magyar, összefogtak a hátam mögött... Velem egyetlen magyar fiú sem hajlandó barátkozni, és a házmesterné Hanzija is csak azért jár fel hozzám, hogy megcsináljam neki a számtan276