Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

XVI Sosem tudta meg, mi ébresztette fel tulajdonképpen, a bezúzott kirakatüveg recsegő, robbanó hangja avagy a kanáriházaspár diadalmas trillája, amely nagyon is hasonlított a végső megmenekülés győzelemittas harsonáihoz. Amikor kinyitotta az izgalom lázától csillogó szemét, a kanapén ott ült előtte az anyja, szomorú és mégis vigaszt s derűt nyújtó tekintettel. — Mit álmodtál, gyermekem? — 'kérdezte aggódva. E dédelgető, szokatlan „gyermekem" kifejezés értésére adta, hogy anyja betegnek, lázasnak véli. Becéző mozdulata is, ahogy megtörülte verejtékes arcát, homlokát, arról árulkodott, hogy anyja tanúja volt álombeli viaskodásának. Álmát most végtelenül szégyellte ... mintha ezzel feltárta volna anyja előtt gyöngeségét, holott erősnek kell lennie, hisz a szerepek lassan kicserélődnek, és rövidesen ő lesz szüleinek egyetlen szilárd támasza ... — Már nem emlékszem — válaszolta kitérően, és hogy meggyőzővé tegye állítását, még hozzátette: — Amint kinyitom a szememet, nyomban elfelejtem az álmaimat. — Szörnyű lehetett — folytatta az anyja —, olyan keservesen nyöszörögtél, lihegtél, mintha egy sereg ellenséggel birkóztál volna. — Hát ami az ellenséget illeti, abból van bőven — mondta könnyed iróniával, mint egy felnőtt. — Van, tagadhatatlan — fűzte tovább anyja a gondolatot —, de éppen azért vigyáznod kell magadra. Ne engedd, hogy álmaidat is megtámadják. Bíznod kell az Úristenben. Másképp lehetetlen ma élni... Nem tudom, helyesen cselekszem-e, de meg kell mondanom, apádból komoly nyugtalanságot váltott ki a tegnapi nap. Azt állítja, hogy Hitlerék tegnapi támadása az oroszok ellen eldöntötte a mi sorsunkat is. Ha ő mondja, akkor ebben van valami... Nem szokott asszonymódra mindenfélét összefecsegni. Ezt te is tudod ... Komoly gondjai vannak, ezért nem tartom helyesnek, ha illetlen módon bánsz vele. Ilyen viselkedés 272