Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

megkönnyebbülni, de nem ment, a fájdalom kuszán kavargott benne. Folyton a halálra' kellett gondolnia, a halálra, mely ott leskelődik anyja ágya körül. Mi lesz? ... keringett benne állandóan az égető, fájdalmas kérdés, és képtelen volt egyébre gondolni. A körülkerített grófi kerthez értek, ahol hatalmas törzsű, gyönyörű fák nőttek. Ida mint egy alvajáró továbbment, de Emma ott maradt, és szinte megbabonázva nézte a sok lila, piros, rózsaszínű, kék és bordó virágot. Kedve lett volna bemenni, de <a kapu előtt két leláncolt, borjúinagy barna kutya hevert, és ellenségesen néztek vele farkasszemet. A háromemeletes, zöld repkénnyel befuttatott kastély olyan volt, mintha egyenesen a földből nőtt volna ki ablakaival, falaival, cserepes virágaival együtt. Á'lomszerűen puha volt itt minden, megfoghatatlan távoli kép, mint a csillagos, holdas ég, mint a kékbe vesző távoli hegyek. Csillogó kövér harmattól roskadoztak a füvek, és a rózsakoszorúk táncolva lejtették körül a kastélyt. Egy páva lassú, büszke léptekkel járkált a virágok között. Hatalmas, színes, legyező alakú farka a kert színeit őrizte. Emma fáradtra itta magát a sok összezsúfolt szépséggel, félig behunyta szemét, és mosolygott. így, behunyt szemmel ment tovább szorosan a szögesdrót kerítés mellett, reszkető orrcimpákkal, részegen az illattól és az idegen, csodálatos színek pazar pompájától. Egy térre került, ahol fenyőfák sűrű, nehéz gyantaillata vette körül, előtte barnán, mereven és fenségesen egy templom ágaskodott az ég felé, aranyozott, fénylő kereszttel karcsú tornyán. Ahogy felnézett, a kereszten túl is, szinte szédült a magas kék tiszta égtől, nem talált egyetlen pontot, amibe gyönge, erőtlen életével belekapaszkodhatott volna. Feje fáradtan lehanyatlott, a földre nézett, és engedelmesen, valami belső, emésztő parancstól hajtva a templom előtti szürke cementkereszthez lépett, alázatosan, mint egy gyerek, a hideg kövekre térdelt, kezét jámboran összetette, és imádkozni kezdett. — Istenem, lásd, egyedül vagyok most ég és föld között, fák és emberek között. Gazdasszonyomat elhagytam, mert nem . engedte, hogy szeressem 'a patakot meg a libákat. Ha 26