Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

csok közepette, üresen, könyvek nélkül csak kép nélküli keretnek hatott. Itt Richteréknél a bútordarab lelket és rangot kapott. Az utcai ablakkal szemben állt, fényözönbe bontottan, szebbnél szebb könyvsorozatokkal zsúfoltan. A könyvek kötése különböző színekben pompázott. Volt kék és zöld, piros és barna, narancsszínű és lila, s noha e színek élesen elütöttek egymástői, a könyvszekrényben mégis tökéletes összhangot keltettek. Dávid, amint a szobába lépett, a könyvek bűvkörébe került, és nyomban elhatározta, hogy az összes könyvet elolvassa, legszívesebben a hóna alá vette volna mind. Richterné azonban a könyvek tömegéből kiemelt egyet, és mosolyogva átadta neki. Persze, nagyon rosszul esett, hogy nem engedték kutatni, keresgélni, mert más az, ha az ember maga fedezi fel a neki való könyvet. Nem szólt semmit, titokban azonban • arra gondolt, hogy idővel jobban összebarátkozik Richterékkel, és akkor majd birtokába veszi ezt a kimeríthetetlen kincsestárat. A barátkozás rejtélyes módon egyelőre elmaradt. Legnagyobb meglepetésére, amikor harmadnap becsengetett hozzájuk, Richter maga nyitott neki ajtót, barátságosan átvette tőle a könyvet, de nem hívta be. Arra sem volt ideje, hogy megmondja véleményét a könyvről, holott hálatelt szívében eleven mondatok zakatoltak, azt a kérését sem közölhette, hogy ettől a Móricz Zsigmondtól, aki oly megindítóan írta meg Nyilas Misi történetét, szeretne még több könyvet elolvasni. Richter, aki az utóbbi hetekben igen szívesen fogadta köszönését, most ridegen bezárta előtte az ajtót. Keserűségét nem bírta magába fojtani, csalódottan mondta el anyjának, milyen sérelem érte. Vigaszt várt, de ehelyett sérelme még jobban elmélyült. Anyja ugyanis azt válaszolta, hogy máskor legyen óvatosabb. Végül is nem lehet elvárni, hogy Richter német létére barátságot tanúsítson egy zsidó fiú iránt. A válasz már azért is rettenetes volt, mert látszólag megfelelt a valóságnak, hisz mással nem magyarázhatta ezt a rideg magatartást. Arra gondolt, hogy az sem használ már, ha otthon marad. Ha ez a mosolygó Richter házaspár 259