Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

első pillanatban úgy tetszett neki, mintha az eperfa egyik sárguló levele surrant volna be hozzájuk, értésére adva, hogy itt az ősz... Nem is tulajdonított neki jelentőséget, és továbbra is elmerülten olvasta Chira javaslatára Petőfi költeményeit, amelyeket nemrég szerzett be, és amelyek százszor különbek és érthetőbbek voltak Dávid zsoltárainál ... Elmerültsége azonban nem tartott sokáig, a kanári olyan trillázó hangorkánnal adta tudtára jelenlétét, hogy nyomban meghódította csodaváró gyermekszívét. Hisz már akkor is, nagyven őszén, szenvedett a német srácoktól, akik lépten-nyomon belekötöttek, és ha módjukban volt, a legkisebb félreértésért püfölték, verték, ahol érték. Persze, eleinte nem hagyta magát, de mihelyt visszaütött, a srácok rejtélyes módon megszaporodtak, és mi tagadás, félredobva büszkeségét és önérzetét, rohannia, menekülnie kellett előlük. Érthető ezek után, hogy abban a pillanatban, amint meghallotta a trillázó hangorkánt, és látta a madár tétován verdeső és menekülő szárnycsapásait, nyomban meg volt győződve arról, hogy a kanári zsidó, és kétségkívül a német srácoktól üldözve nála keres menedéket. Gyorsan cselekedett tehát, első dolga volt, hogy az ablaknál termett, behúzta az ablakszárnyakat, és gondozásba vette a madarat. Azzal kezdte, hogy különböző, tán sosem hallott becenevekkel szólította ... de a kanári vad szárnycsapásokkal menekült előle. Dávid kudarcát annak tulajdonította, hogy a madár bizonyára nem ismeri fel benne üldözött társát, aki megérti őt, és a menekülőnek szívből menedéket nyújt. Semmi kétség, meg kell nyernie a madár bizalmát. Türelme éppen ezért kifogyhatatlan volt, újra szólítgatta könyörögve, lágyan, hogy hangja egészen apró szívéig érjen, de mindez nem használt, a sárga kanári csak keringett trillázva és jajgatva olyan gyönyörűen és fájó gyásszal, hogy a szíve majd meghasadt. Végül, amikor kimondta a Lóri szót, a kanári lecsillapodott, egyszerre megszelídült, mintha ennek a névnek különös varázsereje lett volna. Rászállt gyerekkezére, amely a bélyegektől kissé mindig ragadós volt, és gondtalanul rágni kezdte a körmét, szaporán végezte 255