Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Egyszóval, amióta idejöttek, élete csupa seb és sérelem volt, ezenkívül tartózkodó és keserű lett attól a látványtól is, amiben naponta része volt a Zuckermandli közelében. Mindezek ellenére szívósan tartotta magát, fő gondja az volt most, hogy férjét és fiát a legszükségesebbel ellássa, ezenkívül pedig arra törekedett, hogy fiait és lányait ide­hozza e város környékére, hogy néhanapján meglátogat­hassa őket. Erre azonban csak 1942-ben került sor, amikor a helyzet annyira kiéleződött, hogy a családfőt, aki az utóbbi években többnyire a templomban tartózkodott, már nem is kérdezték, hogy mit tegyenek. Nem is kérdezhet­ték, dönteni kellett gyorsan, habozás nélkül. Ebben az idő­ben az anya egyetlen bizalmasa kedvenc gyermeke, a csa­lád legfiatalabbja volt, aki, ha úgy látta jónak, egyedül is döntött. Dávid erre az időszakra, amely magában foglalta az 1939-es esztendőt, egészen 1942-ig, mint a kanári-korszakra emlékezett. Noha tele volt gonddal és szenvedéssel, mégis valahányszor válságba került, a gyermek merész kaland­vágyával és önfeláldozó pátoszával hidalta át a nehézsé­geket. Akkor már érlelődött benne a fogadalom, de még akkor is a gyermek ártatlanságának hímpora védte minden gondolatát és tettét. Az első hónapokban egyszerűen lenyűgözte a nagyváros zajos forgalma, a sok idegen arc, a villamosok állandó zú­gása, az autók szakadatlan száguldozása. Amikor egy kissé kiismerte magát a városban, bejárta már a Vár környékét is, és titokban a Dunában is megfürdött, lassan teljesen el­maradt az apjától, aki legszívesebben állandóan maga mel­lett tartotta volna a templomban, és önálló portyázásokra indult. Ezek az utak váratlan felfedezéssel jártak. Egy na­pon például észrevette, hogy a város főterén egy csomó ember, fiatal és idősebb egyaránt lázas izgalommal bélye­gekkel kereskedik. Alaposan kikémlelte a terepet, megis­merkedett a keresett ritka bélyegek értékével, végül kiku­tatta a bélyegek beszerzési forrását is, és anélkül, hogy apjá­nak vagy anyjának egy szót is szólt volna, bekapcsolódott a bélyegkereskedés izgalmaiba. Olyan volt ez a bé­248

Next

/
Thumbnails
Contents