Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

megmutatta, milyen könnyű darabokra törni egy vesszőt, ugyanakkor húsz-harminc vessző együtt milyen ellenállással bír, száz összefogott vesszőt pedig emberi erővel eltörni egyenesen lehetetlen... Ezzel a példával értette meg velük Chira tanító úr az emberek összefogásának az erejét. Chira akkor hozzátette, hogy olyan eset is van, amikor sokan a rossz érdekében fognak össze. A példa ilyenkor is megállja helyét, azzal a különbséggel csupán, hogy a vesszők belül rothadtak, korhadtak, az összefogás éppen ezért nem lehet tartós, eltöredeznek, és széthullanak önmaguktól is, és nem szükséges nagy erőkifejtés ahhoz sem, hogy több ilyen vesszőt együtt szétzúzzunk. Chira példája révén jutott el Dávid azon az estén arra az eredményre, hogy a fasizmusnak pusztulnia kell, és mint aki egy eddig ismeretlen törvényt fedez fel, hangosan és örömittasan így kiáltott fel: — Hiába, apám, azok nem győzhetnek! Noha sem Chiráról, sem a vesszők szemléltető példájáról egyetlen szó sem esett, valamennyien egyetértettek vele. Lelkes szavaitól megtört a hallgatás, akárcsak a folyó jege zajlás idején. A rettegés szörnye hirtelen eltűnt, és testvérei annyi ragaszkodással tekintettek rá, hogy Dávid szívét most is a hála forró hulláma borította el, amint szemük fellobbanó meghitt fényére gondolt. Ekkor már nem kutatták a jövőt, sötét gondolataikat elsodorta az élet, az alkotóvágy erős, eleven árama, a mindennapi gondok és apró örömök kerültek felszínre. Szavukban jókedv és derű lüktetett. Egyedül Bari maradt hallgatag, csak jóval később, 1942-ben közölte Dáviddal aggodalmait. Azt mondta neki, hogy ő sem kételkedik a fasizmus bukásában, pusztulásában, de addig az egész család, szülők és testvérek mind tönkremehetnek. Apja elméletéről, a szétszóródásról ugyanaz volt a véleménye, mint neki, a család legfiatalabbjának, aki a jókedv közepette megfeledkezett a kiindulási pontról, a vesszők példájáról, amelyre a bölcs Chira tanította. Ez a példa a későbbi évek folyamán minduntalan visszavisszatért emlékezetébe. Apjuk ugyan sokáig kitartott állítása mellett, és Dávid volt olyan tapintatos, hogy erről a kér238