Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

családnak, és apjuk ennek örömére kettétört egy ropogós sült krumplit, kevés vajat kent rá, mert az embernek nem szabad mohónak lennie, majd a megszokott áldást mondva nekilátott a szegényes csemege elfogyasztásához. Utána, a kor tiszteletben tartásával, a testvérek apjuk példáját követték. IX Amikor később vitára, beszélgetésre került a sor, nem számított többé a kor. Éppen ő, Dávid, a család legfiatalabbja tette fel apjának az első komoly kérdést. Ez volt az első eset, hogy a családban hozzászólt a felnőttek dolgaihoz. Kissé akadozott is a hangja, amikor apja felé fordult bátortalanul. Azt kérdezte, ha apja úgy látja, hogy az ország szétdarabolásával bekövetkezik a család széthullása is, miért ellenezte, hogy a cionista mozgalomhoz csatlakozzanak. Hisz ennek a mozgalomnak az a célja, hogy a zsidók visszaszerezzék hazájuk ősi földjét, és ne legyenek többé üldözöttek. Látta, hogy apja nem veszi rossz néven szavait, sőt bizonyos helyeslést fedezett fel szemében, mintha logikusnak és helyénvalónak tartotta volna a kérdést. Nem is habozott soká a válasszal. — Azért — mondta meggondoltan —-, mert a kapzsiság itt is érvényesül. A régi, ősi bűn, amelyről az imént beszéltem. Ha a zsidók arra törekednének, hogy az arabokkal együtt küzdjenek a jobb életért, akkor talán sikerülne, de én sok mindent tudok politikusainkról, amiről te még nem tudsz, de idővel, ha megéled, megtudod. — Majdnem úgy beszélsz, mint a kommunisták — mondta ingerülten Laci, a legidősebb, aki rokonszenvezett a cionisták célkitűzéseivel, és minden esetben, ha gyűjtést rendeztek, képességeihez mérten szép összeggel hozzájárult az új haza építéséhez. — Azt mondod, hogy úgy beszélek? — ismételte apja 229