Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

gatag, nagy szemű Évát, aki fegyelmezett, ráncos homlokával olyan szomorú, mint egy felnőtt. — ízlett? — kérdi Fodorné. — 0, nagyon, nagyon köszönöm. — Szóra sem érdemes, kedves Friedné asszony, kötelesség «az ilyesmi, végtére is emberek vagyunk. Friedné erre keservesen felzokogott. Halkan, szaggatottan sírt, de nem szólt, panasz nem hagyta el a száját. Keserves könnyei legurultak remegő szája szélére. — Nem akartam elszomorítani — mondja Fodorné, és felállt. Friedné gyöngén bólint. — Nagyon szeretem magát, Fodorné asszony. — Isten vele, délután benézek. A kis Éva hallgat, torkát fojtogatja valami, de nem érti, miért, inkább sejti... Szeretne könnyes anyjára borulni, de szégyelli magát, és tétova léptekkel, szótlanul, összetapadt ajakkal a konyhába megy, vizet merít a pohárba, és beviszi anyjának. Kint a konyhában már kész az ebéd. Ida még hideg vizet önt a krumpligaluskára, nehogy összeragadjanak, azután Emma leszűri róla a vizet, és fakanállal felkavarja. A konyhában csönd van. A kis Marci hason csúszva közeledik a kutya felé, nyitott, mosolygó szájából csurog a nyál, már feléje nyúl, de a kis Éva, aki az üres vizespoharat hozza, sikítva elkapja. Virsli sértetten morog, Emma riadtan néz, Ida megtörli verejtékes homlokát. Éva haragot érez, de még nem tudja pontosan, a kutyára haragszik-e vagy Emmára. IV Friedné kínlódik, nem tud határozni. Fodorné szavai mint eleven tüskék élnek benne. A gyereket nem szabad megszülnie. Pontosan tudja, hogy a tüdeje alaposan meg van rongálva, és csak nyomoréknak adna életet. Viszont mit mond a férjének, ha.aláveti magát a műtétnek? A férje ilyesmiről 21