Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A család kedvence

Mottó: Szenvedéstől megkínzott, gyűrött arcomat még egyszer jelétek fordítom; bölcsőmtől hordom e ráncokat ki sosem voltam sem fiatal, sem gondtalan. Kopár sziklához tapadnak gyökereim, egyszerre voltam zsidó, magyar és szegény, és bizony mondom, nem védett engem sem szülő, sem testvér, sem törvény. Kegyetlen, kínzó hosszú esztendőkön át védett, ami nekünk a legdrágább; úgy kapaszkodtam a letiport szabadságba, mint gyermek anyfa rongyos szoknyájába Ki megszabadultam a legrosszabbtól, az emberi méltóság végső gyalázatától, legyek, mint a megajándékozott gyermek, ki játékért kincset ád szülőnek, felnőttnek. Fakadjon ezért a kopár sziklából eleven forrás, öntözze, táplálja életem, munkám áldja meg a hős harcosokat, kik a szabadsággal megajándékoztak. 191