Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

tárból. Legalább annyit megőrzött volna, hogy a maga és a sógora pénzét megmentse. Az igazgató ugyan most is megnyugtatta, hogy minden rendben lesz, és nincs mitől tartania, mert a sógora pénze hiánytalanul megkerül, de lehet-e hinni ennek az embernek? Amikor megpillantotta a feleségét és mögötte Emmát, felbőszült, mint egy vadállat a ketrecben. — Várj, kedvesem — intett az asszonynak, és az igazgató különszobája felé tartott, hogy Emma érdekében beszéljen. Ezt a csekély összeget, ami ennek a leánykának jár, ki kell fizetni. Végeredményben mégsem lehet visszatartani az ilyen verejtékes pénzt. Az ajtóban összetalálkozott az igazgatóval, aki éppen kifelé indult, és nyugodtan igazgatta szájában a műfogsorát. — Kérem, igazgató űr — mondta udvariasan Láng úr —, ezt a lánykát ki kell fizetni. — Szó sem lehet róla — felelte barátságosan az igazgató. — De igazgató űr, értse meg, hogy ez egy szegény cseléd, mosásból gyűjtötte össze a pár fillérjét, csekély, jelentéktelen összeg az egész. — Egyetlen fillért sem adok — felelte szigorúan, és öszszeharapta hamis fogait. — Ki kell fizetni — mondta Láng úr határozottan. — Nem fizetem ki — az igazgató hiúzszeme kegyetlenül felvillant. Láng űr ekkor lépte át először az udvariasság határát, életében először szorult ökölbe finom, (keskeny keze, mely szorgalmasan építgette hajdan a számoszlopokat. Hirtelen kitörő dühében a fényezett pultról egy nehéz hamutartót kapott fel, és az igazgató felé hajította. Az igazgató ijedten félreugrott, és reszkető nagy szájából recsegve hullottak ki hamis fogai. A hamutartó alig egy arasznyira zúgott el a füle mellett. — János, János! — ordította az igazgató. Az izmos szolga parancsra készen megjelent. — Azonnal dobja ki ezt a cselédet, és senkit ide be ne eresszen. A hallgatag Lángné ekkor erélyesen közbelépett. 184