Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Ida hirtelen sírni «kezdett, nagy kerek könnyek potyogtak le kormos arcán. — Mindig veszekszik, mindig... — sírta panaszosan. Visszasompolygott a konyhába, letérdelt a kályha elé, és elgörbült szájjal fújta, élesztgette a tüzet. Amikor fellobogott a láng, keze fejével széjjeltörlölte arcán a könynyeket, orrát kopott szoknyájába fújta, és boldogan hallgatta Emma porolását. Még háborgott benne a harag, még duzzogott, de a lkutyát már cirógatta, becézgette, levágott egy darab kenyeret, és szinte a szájába tömte. Virsli megnyalogatta Ida apró, kormos kezét, majd visszahúzódott a konyha sarkába, és előretolva lábait, elégedetten hunyorgatott csipás szemével. Ida, miiután a kutyát elintézte, egy fazékba vizet öntött, s lábujjhegyre ágaskodva rátette a kályhára melegedni, utána a zsámolyra ült, maga elé húzta a krumplis kosarat, és hámozni kezdte a földszínű krumplit, a mindennapi ebéd elmaradhatatlan csemegéjét. Emma elkészült a porolással, az ágyneműt rendesen viszszarakta az ágyakba, rájuk terítette a vörös, foltos takarókat, fönt még egyenesre simította mind, azután hozzáfogott a söpréshez. Amikor a takarítással elkészült, leengedte a rongyos függönyöket. Szürke félhomály borította be a szobát, asszonya mozdulatlanul, kimerülten hevert a vetetlen ágyban, és a gyerek sápadtan, leheletszerűen mosolygott a bölcsőben. Emma halkan, zajtalanul tette be maga mögött a szoba ajtaját. Ida mosogatott, Emma nyers krumplit reszelt a galuskához. Csöndben dolgoztak mind a ketten. Arcuk fénylett a verejtéktől. A kis Ida gyakorlott mozdulattal meg-megtörülte nedves homlokát, ugyanakkor félretolta szemébe hullt, zilált fekete haját. — Nem szeretek mosogatni — mondta halkan Ida —, olyan ragadós és piszkos a víz. — Főzni jobban szeretsz? — Nem, nem szeretek dolgozni, inkább szép meséket hallgatnék, de olvasni is nagyon szeretek. — Én nem tudok olvasni, írni sem tudok. 16