Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

akkor legalább szép is légy. Kisütöm a hajadat, és az arcodat is kifestem, mert nagyon sápadt vagy. Ezt Zelma mondta, aki belülről égett az izgalomtól. Ma délelőtt közölte anyjával elutazási szándékát, és rájött, hogy tervének kivitele nem is olyan egyszerű, ahogy gondolta. Fodorné hallani sem akart a dologról, de ő nem engedett, és akkor vallotta be anyja Lina nehéz helyzetét. Ha ez tényleg igaz, akkor anyja nem mehet Linához, mert pokol lenne az élete. Szegény Lina! Ezért olyan halvány, gyötrődő az arca. Ki ismerné ki magát ebben a kuszáitságban. Mellettük Emma helyzete látszik a legelfogadhatőbbnak. Vágyódik utána, miért ne? Hogy mi lesz Emmával, arra gondolni sem mert, de szíve mélyéből kívánta, hogy álma beteljesedjen, és amennyire módjában volt, segítségére sietett. — Meg fog-e ismerni? — kérdezte halkan Emma. Zelma megértette. — Ha igazán szeret, akkor megismer — felelte. Katkában azonban újra felébredt a düh. — Ki fog megismerni, az istenért, kicsoda? Kiről beszélsz? Hát hol a fenében van? Miért nem jön? Miért nem mutatkozik? Hisz itt van már az ideje, Emma, Emma, drágám, te megbolondultál. Megőrültél. Maholnap már a gyerekek is utánad rohannak az utcán. Könyörgöm, térj eszedre. Nem jön, és nem fog jönni! — Az nem lehet — felelte Emma ünnepélyesen —, jól emlékszem még mindenre, a szobában akkor sötét volt, csak a hangja világított. — Fenét világított, éppen olyan lehetett a hangja, mint más bitangoknak, akik elcsavarják a fiatal lányok fejét. — Nem csavarta el a fejemet. — Megzavarodtál te teljesen. — Hát megzavarodtam... nézze — és egy cigarettatárcát vett elő —, ezt ma vásároltam neki. Ugye szép? — Hogy neked milyen gondjaid vannak, cigarettatárca, ing, alsó meg mi minden ... — Maga ezt nem érti Katka, hisz ő úgy szeret cigarettázni... amikor fújta a füstöt, olyan szép sötétkék karikákkal 159