Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
de sokat tanult és utazott, járt idegen városokban. A fiút valahol falun fedezte fel, rongyos és züllött volt, mégis beleszeretett. A házban még senki sem látta, csupa rejtély és titok körülötte minden. Azt is mondják, hogy együtt is éltek már, és Bulláné nagy nehézségek árán érte el, hogy rendesen megesküdjenek. És most jön majd Emma a menyasszonyi ruhájában. Jaj, jaj... mi lesz még itt. Micsoda botrány ... Jaj... jaj... már nem bírja szótlanul. — Emma, hallod, Emma, gyermekem — kezdte Katka szelíden. Emma háttal ült feléje, meg sem fordult. — Hallom — felelte ridegen. — Ha akarod, bocsánatot kérek tőled. — Nem akarom. — Vagyis haragszol. — Haragszom. — De makacs vagy. — Maga pedig gonosz. — Hát jó, gonosz vagyok, nem tagadom, mégis szeretlek. — Akkor ne szeressen. — Neked persze mindegy. — Igen, nekem mindegy, mert nagyon jól látom én a maga szándékát. Tudom, hogy mit akar, legszívesebben elégetné a menyasszonyi ruhámat. — Bizony elégetném. — Hát vegye tudomásul, hogy itt fogok ülni egész nap és egész éjjel, és csak akkor nyúlhat hozzá, ha engem megöl. — De az istenért — tört ki Katkából a türelmetlenség —, mit akarsz te tulajdonképpen? — Azt akarom — felelte Emma fáradtan —, hogy végre hagyjon engem békén és ne bántson. Ne bántsanak, mert én sem bántok senkit. Emma az utóbbi napokban rendkívül érzékeny és ingerlékeny volt, nyugtalan és zavaros álmai teljesen kifárasztották és legyengítették. Néha éjjel riadtan felébredt, és oly üresség és sötétség tátongott benne, mintha mély sír156
