Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

én is, és nem gondolnék a halálra, de így? ... Mondd, ki vár rám idegenben, hisz annyi szép és gazdag lány van a világon, hát elhiggyem, hogy valaki éppen engem fog választani? Nem, nem, Zelma. Zelma lehajtott fejjel zokogott a sötétben. Ida hangja megrendítette. Ez a hang, mely a szegénységből nőtt ki, csak a halál tudatával bírta vállalni az életet. Itt nem volt többé érv, meddő volt minden kísérlet. Ida egyenesen, mozdulatlanul állt, mintha feneketlen gödör lett volna előtte, és egy lépést sem szabad tennie, nehogy belezuhanjon. Emma jéghideg rémületet érzett, és ijedten kapott Ida hűvös keze után. XXIX Szombatra elkészült Emma menyasszonyi ruhája. Ott volt az ágyán, gondosan kivasalva, nehogy véletlenül gyűrődés képződjön rajta. Emma az ágy előtt ült és nézte, aztán kirakta a fátyolt és a koszorút is. Szerette volna felpróbálni, de nem merte, úgy érezte, hogy nincs még itt az ideje, hogy felvegye. Majd holnap, vasárnap délután. Hallotta, hogy három órakor esküszik a gazdag Bulláné lánya, akkor biztos eljön ő is. Katka komor arccal foglalatoskodott a kályha körül. Hallgatott, de látni lehetett, hogy valami van a begyében, mert olyan sandán nézett a menyasszonyi ruhára, mint az ellenségére. Mi lesz ebből még, gondolta Katka elkeseredetten. Mit akar ez a menyasszonyi ruhájával? Hát nem érzi, hogy mindenki csak röhögni fog rajta? Nem tudja, hogy a csendőrök is jöhetnek és bevezethetik az őrszobára, mint egy tolvajt? Mit gondol magában ez a lány? De már nem mer beszélni, hisz nem lehet neki egy okos szót mondani. Istenem, mintha bolond lenne. Az őrültekházában volt egy nő, aki királynőnek hitte magát. Ügy is járt, hosszú gyöngysorral a nyakán, és azt kívánta mindenkitől, hogy hódolattal kezet csókoljon neki. Néha tombolt dühé154