Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

— Igen, mindenki mondhatja, és aki mondja, annak el is hiszem. De nekem mindegy, akár elhiszi, akár nem; aki szeret, az elhiszi. Ezzel otthagyta Katkát, Friedékhez ment, hogy marcan­goló fájdalma leülepedjen a szürke gyászban. Oly csönd volt Friedéknél, mintha a halott lelke láthatóan lebegne a sápadt, szétszűrődő lámpafényben, és mindenki némán figyelné. A családtagok szétszórva, észrevétlenül, alacsony zsámolyokon ültek és hallgattak. Mindenki a halottra gon­dolt, aki tegnap még itt élt, lélegzetet vett, hangja is volt, és most eltűnt, elnyelte örökre a föld. Nincs többé sem apja, sem anyja, nem kell neki sem enni, sem inni. Eltűnt, és mégis él. Itt van, a szemekben fénylik, megriadt mozdulatok hordozzák. Zelma Ida mellett ült az alacsony zsámolyon. Félig tart­ja Idát, mintha így akarna elvinni valamit abból az ólom­nehéz fájdalomból, ami annyira lefelé húzta Idát. Talán sikerül is, mert Ida engedi, hogy Zelma átölelje, kissé mintha jól is esne neki. Emma szótlanul melléjük telepe­dett. Ez a csönd és nehéz szürkeség, Friedné térdéről le­csüngő eres kezeivel, nagyon beleillett hullámzó szomorú­ságába. Kezét dobogó szívére tette, így próbálta elnémítani magában Katka gonosz hangját. — Gyerünk a konyhába — mondta Zelma halkan, nem bírta tovább nézni Friedné megviselt arcát, ezt a néma, kínlódó szenvedést, ahogy ült összeroskadtan az ágy mel­lett. Ügy nézi, figyeli a lámpát, és szemében olyan külö­nös és fájdalmas a fény, mintha Évát látná, és lelke mé­lyéből idézné elő, hogy újra megteremtse, hogy legalább itt a szobában éljen a rozoga bútorok között. — Nem mehetek — felelte Ida —, itt kell ülnöm a zsá­molyon, amíg letelik a hétnapos gyász. — Nem kell állandóan ülnöd — kérte Zelma —, elég, ha az apád ül és az anyád. Én már nem bírom ezt nézni. Az apád úgy ül ott a kis Palival, kezében a zsoltárokkal, mint­ha Jeremiás siralmait olvasná. Én itt megfulladok. Pár percre gyere a konyhába, szeretnék veled valami fontos do­logról beszélni. Talán neked is hasznodra válik. 152

Next

/
Thumbnails
Contents