Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence
A menyasszony
Fáni vörös tokája reszketett, már kint volt, amikor eszébe jutott Emma zavaros menyasszonysága. Visszatért, és a nyitott ajtóból durva ocsmányságokkal tarkítva hajította feléje Emma felejthetetlen éjszakájának történetét. Katka döbbenten hallgatta, jégeső pusztítja így a fiatal termést, mint Fáni kíméletlen szavai Katka jó szándékának gyenge hajtásalt, amelyekkel védeni akarta a tiszta Emmát minden veszedelemtől. Amikor a seprű felé nyúlt, Fáni eltűnt, de ott maradtak a szavai, gyökeret vertek Katkában, és nőttek, akár a dudva. Megfeledkezett a káposztáról, a székre roskadt, és zokogni kezdett. A nyugalmának vége volt. Mennyi szeretettel és ragaszkodással gondolt az utolsó napokban Emmára, hogy őrizni fogja a férfiaktól, mintha az anyja lenne, nehogy az ő sorsára jusson. Főzni fog neki, dolgozni fog rá, házakba jár majd mosni, és megkíméli minden nehezebb munkától, hadd legyen gondtalan és vidám legalább az ő élete. így akarta, és így menekült meg a legrosszabbtól, amikor jéghideg zuhanyokkal zavarták meg benne Istenhez vezető útját, hogy vezekeljen vétkeiért. Emmára kellett állandóan gondolnia, hogy megfeledkezzen az Istenről, aki túl a kéklő hegyeken, valahol a végtelenségben lakik. Emma jámbor, sápadt arca, világosszőke haja a szent asszonyokra emlékeztette, akik boldog ártatlanságban pihennek a templom falain aranyrámákba foglalva, ö lett számára az egyedüli éltető forrás, és mihelyt hazajött, már is hozzáfogott terve megvalósításához. Káposztát meg tejfelt szerzett oly módon, amelyre azelőtt gondolni sem mert. Egy órát lesett Vörös Málira Büchlerné udvara előtt, és kérte, hogy szerezzen valamit a spájzból, mert nem akar üres kézzel hazamenni. Hogyan dobogott a szíve, amikor a káposztás fazékkal és a tejfeles bögrével hazafelé tartott! Szíve mélyéből imádkozott, hogy ne találja otthon Emmát. Hadd jöjjön, amikor a káposzta már teljesen megfőtt, és a kamra illatos lesz a jó ételtől. Ügy is volt, zárva találta a kamra ajtaját, és a kulcs a rendes helyén volt, az ajtó keretére akasztva. Boldogan nekilátott a főzésnek, kavargatta, kóstolgatta, fűszerezte a káposztát, csak hogy jó legyen, és most vége, 150