Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

Mellette Ucu és Pali megy, harisnyájuk lyukas, cipőjük rongyos. Mögöttük kétlépésnyi távolságra Fodorné és Elekné követik őket. Utoljára Ida következik, sántikálva szalad utánuk rekedt, halk sírással. Sokszor úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, mintha az átvirrasztott éjjel meglazította volna csontjait. Mégis, rettegve és irtózva folyton előrelöki magát, és állandóan arra gondol, hogy igazság szerint neki kellett volna ott feküdnie Éva helyén, és jobb lett volna, ha őt siratják. Jobb lett volna, mint így rohanni a fekete kocsi után sárban és hidegben. Jaj... jaj... — döcög benne a fekete kocsi. Emma éppen Lángné utcai ablakait tisztogatja, amikor megpillantja a szegényes gyászmenetet. — Már itt vannak — szól be Lángnénak. Lángné az ebédlőben félrehúzza kissé a csipkés függönyt, kinéz az ablakon, de rögtön visszahúzódik. Nem bírja a látványt, oly szegényes és meztelen ezeknek az embereknek a néma gyásza. Ezek a kendős asszonyok úgy mennek, úgy kísérik a halottat, mintha személyes ismerősük lenne a halál. Szürke ez a fájdalom és gyász, mint a hamu. Igen, mintha hamuból lenne az arcuk, már-már szétesik, széthull. De Emma kivörösödött kezében még sokáig áll a törlőrongy, szívét hasogatja a fájdalom, mert Éva nem lesz az esküvőjén, és Virsli sem. Nem látják őt koszorúsán, fátyolosan, és gazdátlanul marad az öröm, melyet nekik ajándékozott. Rossz ez, mintha rés támadna a szívében, és a nedves szürke szél keresztül-kasul járna benne. Nehéz lesz minden körülötte, a rongy is, amelyet a kezében tart, mintha mázsákat nyomna. Ott ül az ablak keretében, nem mozdul, amíg a kocsi be nem kanyarodik a Temető utcába. És mintha abban a percben megértené Éva sorsát, arra gondol, vajon lesz-e Évából menyasszony a másvilágon? Jön-e valaki érte, és van-e ott ablak, hogy valaki bekopogjon hozzá? Kap-e az Űristentől fátylat meg koszorút? ö szívesen kölcsönözné a magáét, hisz rövidesen túl lesz az esküvőjén, és a menyasszonyi ruhája-még teljesen új. lesz. - - - : - •• .. 140