Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

nyezetből, még mielőtt a belenyugvás, akár a rozsda, rátelepedne fiatal csontjaira. Lassan az ajtó felé tart. Ugyanakkor feláll Emma is, zsibbadt testét szinte elszakítja Idától, és követi Zelmát. Az udvaron éri utol. Zelma megáll a sötét és nedves éjszakában, mely olyan, mintha az égből leeresztett fekete drapéria lenne. — Gyere — mondja halkan Emmának. Azon az éjjelen, az éjféli órákban szabta ki Zelma Emma menyasszonyi ruháját. A fehér anyagot széjjelterítette az asztalon, és fekete krétával húzta rajta a vonalakat. És Zelma az egész idő alatt, amíg ollójával szabdalta az anyagot, nem tudott szabadulni attól a szorongó érzéstől, hogy nem is menyasszonyi köntöst, hanem egy sürgősen megrendelt gyászruhát kell elkészítenie vasárnapig. 137