Szabó Béla: A menyasszony, A család kedvence

A menyasszony

úgy követte a gördülő taligát, mint a halottaskocsit. Apró, botladozó léptekkel ment utána, leszegett fejjel, sötét gyászszal a szívében. Ennek a gyásznak nincs hangja, az ember vérébe férkőzik, keresztül-kasul rohan a testben, kínozza, facsarja a szívét, aztán enged és újrakezdi. így kering vakon, némán és eszeveszetten. Virsli még él benne, látja hervadt szemének hű és boldog fényét, szőrének kopottas sárgaságát, lompos, himbálódzó farkát, nyaka eleven mozdulatait, az inak, combok vonalait, a has vidám emelkedését, ahogy a hátán fekszik, és lihegő, nyitott szájával, sárgás fogaival mered feléje. Mindezt viszi magával, és olyan nehéz, oly elviselhetetlenül nehéz, mintha ólomsúlyokat cipelne. És látnia kell, végig kell néznie Virsli utolsó útját végső leheletéig. A taliga hepehupás köveken egy elhanyagolt utcába gördült. Emma úgy érzi, mintha testén döcögne keresztül, már látja, már sejti, merre visz az út. A kolerakórház romjai emelkednek az utca végén, és látni lehet még a gyanús, nedves foltokat a borzalmas falakon, mintha a véres háború iszonyatos kínjait idézné elé, amikor görcsökben fetrengtek a fekete dögvész áldozatai. Azóta egy lélek sem járt arrafelé, még a gyerekek is ösztönösen kerülték ezt a sötét, rideg tájat. A taliga fekete, sáros udvarba gördült; Emma követi egészen be a tisztásra, ahol elátkozott, mézgás szilvafák ágaskodnak kitárt, szikkadt, meddő ágaikkal a síró, csöpögő nedves falak közt. Egyenként eresztik ki a kutyákat, és a cigány ott áll egy szilvafa mögött, mint egy hóhér, fegyverrel a kezében, és biztos puffantásokkal leteríti őket. Emma messziről nézi. A puffantásokra szíve mintha meglendülne és le .akarna szakadni. Most Virsli következik. Leugrik a kocsiról, szimatol, körülnéz, lába megfeszül és előrelendül. Menekülne ... abban a pillanatban hallatszik a lövés, vakkant még, aztán oldalt fordul, lábait kinyújtja, és ezzel a mozdulattal már a halálnak engedelmeskedett. Emma arcát jéghideg verejték lepi el, nem sír, nem jajgat. A kerteken át, a régi temetőn keresztül siet összeszorult szívvel hazafelé. Először történik életében, hogy nem 118