Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

ZÖLDBŐL PIROSBA Legtovább hű a cserfa lombja, érik zöldből veres-pirosba, őszi dérrel sem hull az ágról, így vall hűséges önmagáról. Hozzád én mindig hű maradtam, csókod én soha nem tagadtam, ha kérdeztek, én így feleltem: cserfaág-szíved megszerettem. Cserfaág voltál, lombod voltam, vagyok érett, veres-pirosban, ki már csak arra vár, hogy a dér számon kérje tőle, mennyit ér. 94