Gyurcsó István: Mélység és magasság
Szememben hordozlak
SZERESS Azt mondod, ez nyűgösködés Mindegy, én így gondolom. Szívemben a sok gyűrődés itt van, le nem tagadhatom. A szerelem dolga volna csókkal boronálni szívem, látod, már a homlokomra barázdát vont az intelem. Int az idő: múló napok... Szeressetek, hétköznapok! Szeressetek, hogy ünnepem virággal hintett rét legyen, virággal hintett rét legyen. Szeress te is, ne sajnáljad vállamhoz tenni a vállad, vállamhoz tenni a vállad.
/