Gyurcsó István: Mélység és magasság

Szememben hordozlak

VERS A SZERELEMHEZ Az idegek húrján te legyél a vonó, simogató kéz is, mikor fortisszimó láza dübörög. Ránk köszönt az élet acél köszöntéssel: szorozd a holnapot a tegnap jegyével, ne vond ki magad! Ne pihenj, lázadj: lázíts! Hidd és hitesd el: nem a szundikálót köszönti a reggel, éjszaka aludj! Álmaimba durván beleszólnak mások: békét riogató atomrobbanások, nyugtalan vagyok... Fehér a gyerekágy: véres halottakkal vesződik éjszaka, ez kísérget nappal: aludj csak, fiam. Ne pihenj, szeretet, fegyvered élére haragot köszörülj, legyen, ami védje jövőnk éleiét. Apró köhögések riasztanak éjjel, esitítod fiadat csendes gügyögéssel: „Aludj, kisfiam!" S3