Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

HONVÁGY Hiába hív a felhő, lök a szándék, a tudat: szülőföld, csak szép ajándék, emléknek jó, annak is egyre kopik, ahogy a híd alatt a víz elfolyik. Hiába kert, alma, körtefa, szülők, könnyező szemű, sikoltó szeretők, fogyó emlék — a hegy is domb csupán, s hétköznap lett a vasárnap délután. Elfogy a szándék, fölcserélt otthonok, alatta a föld rég futóhomok, s hová a szél hajtja, ott ver tanyát az, aki egyszer elhagyta otthonát. 43