Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

NEM VOLTUNK ROSSZAK. Nem voltunk rosszak, csak a szegények búja-baja feszegette szívünk. Káromkodások férgei rágták mélyre a sebet, és dideregtünk. Testvéremet durván bokán rúgtam, ha néki jutott a nagyobb kenyér. S amíg jajgatva fél lábon ugrált, elejtett kenyerét megettem én. Anyám tett rendet, szíve lobbanó szeretetével, jaj, közénk csapott. Haragvó szemében szomorúság ült, ütött, bár szíve simogatott. Tántorgó évek jöttek, botorgó lábam erősödött; gyöngült anyám, s nem maradt a nyolc gyerekből egy sem a régi házban, a gyermektanyán. Tépett, hajszolt, nyolcfelé rángatott az éhség és a kenyérkereset. Ősz hajú anyám magára maradt, most már csak apámmal veszekedett. — Sok év múlott el, amíg fölfénylett szemében a boldogság csillaga; 41