Gyurcsó István: Mélység és magasság

Hazatérés

ÉJFÉLIG A GONDOT KERGETTÉK... Éjfélig a gondot kergették pusmogva. Már nagy gyerek voltam. Az éhség gyomrom közepén ült, s bárhogy mutattam, nem aludtam. Apám pipázott. Kívül feküdt. Anyám a falhoz kuporodott, s úgy tervezgették a jövendőt, hányták-vetették a holnapot. Éjfél után borról álmodott apám, anyám kenyeret sütött, s reggelre keserű teával, álmosan ettük a sült tököt. — Emlékezem, mert harcaimban a múltból fegyvert kovácsolok. Jó fegyver ám az emlékezés! Kár, hogy sok embert elhagyott. Sokat akarók, nagyot mondók kerülik a dialektikát. Én nem tudom csak úgy átugorni a két fáradt szülőm udvarát. 39