Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

A LEGKISEBB LEGÉNY Ozsvald Árpádnak Indultál csodát keresni. A föld nem hagyott elveszni. Meglelted ama csodafát, mi termi az aranyalmát... Varázsold magadnak, másnak: tiszta, szép szavak aláznak anyánk térdéhez, öléhez — biztonság ez, menedék ez! Tudjuk már, csak ez a béke: udvar, egy favágó tőke, egy csók, sóhaj anyánk ajkán, pázsit, rét a kertek alján... Csak nem lehet elszakadni! Csak így lehet megmaradni! Mindig tudni ama fáról, hol virág voltunk, anyánkról, dédelgető jó szavakról, félni féltő indulattól: „Hol voltál, te gézengúza! Nesze, itt egy csirkezúza..." Anyák szava, feddő, óvó, vérbe üzenetet oltó: és rügy, virág, lomb, csodafa nőtt egy titkos gondolatra. S ím, a legkisebb legény már aranyalmát visz: ötven nyár érlelte neki! Hát vigyed! S anyád kötényébe tegyed. 35