Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

KRÉDÓ Kövek között útifű voltam: magam sebét nem gyógyítottam. Kinek lába rajtam taposott, vérem arra gyógyulást hozott. Más nedveim rég elszáradtak, pedig egykor patakokban folytak. Csermely-életem is elvegyült, óceán vizével egyesült. Ha keres valaki, nem talál. Egyedül a jókedvű halál, ő fog karon, vígan dalolva — ne halljam, ha csontom ropogna. Bevégezve útifű sorsom, nincs nedvem, mi gyógyulást hozzon. 118