Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

BOSSZANKODÓ NAPOK Száz bosszúság, dühök, fenék kergetnek reggel és este. Nyugtalan álmok gyötörnek, ha végül csendet keresve behunyom két fáradt szemem. Menekül a szív: a lélek pihenést vár — elkerülni, ha sok könyök erőlködik az emberár közepén, és vakon vakká tesz másokat. Hol vagyok — sokszor kérdezem —, ki vár engem vagy ki keres ? Kinek kellek még ölelésre, hogy végül nyugtalan, sebes lábamról oldjam a cipőt? Rétek zöldjét kívánom én, jóízű, csiklandós szelet, beszélgetni egy félórát ott, ahol komoly emberek élnek, és nincs tülekedés. Élünk lármás rohanásban, a szelíd béke elkerül, pedig nálunk senki jobban nem köszönti, ha csendesül nagy néha e kergült világ. Vigasztalj meg csókjaiddal, serkents erőre, szerelem! 114