Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

AJTÓ MÖGÖTT Nem ültettem fát, nincsen kertem, s a háznak, hol lakom, eresze sem az enyém, és hiába rakná alája fészkét a fecske, magaménak csak azt mondhatnám, amit reggel a fészek széléről küld üdvözlésül: mégis erős gyökerekkel köt magához minden hely, hová asztalt, széket állítok, ablakomon behallom a világ lármáját: villamos zörgését, lovak nyerítését, és benzinszag vagy virág illata ébreszt — köt az élet sokágú törvénye, és akaratlanul is otthonom lesz a négy fal, hol gondjaim és örömeim között betakarom magam éjszakára, hogy reggel egy darab kenyérrel, pohár borral űzzem el álmom, s elvegyüljek az emberek sokaságában, hiszen nekik is ugyanolyan gondok miatt mélyül a ránc homlokukon, mint nekem. 108