Gyurcsó István: Mélység és magasság

Őszi levél

A HATVANADIK ÉV KÜSZÖBÉN Birkózik, kötődik lombja a fának, bár fűszálak hegyén a nyár dalol. Dörmög az ősz, csörög, morog magának: késik a dér, hej, késik valahol! Birkózik, kötődik kedvünk az őszben. Ami fényt gyűjtöttünk, az melegít. De a gyanú már itt motoz a szélben, a dér ügyésze vádol, nem segít. Kötjük magunkat: szédült ragaszkodás! Űj rügyet őriz az önvédelem. Mert üresjárat minden okoskodás: hull a régi, s helyette új terem. Lehull a lomb: a dér bármennyit késsen. Friss szavak fakadnak nyelvünk tövén, hogy majd az új lomb is avarrá érjen, aranyértékre minden költemény. 101