Gyurcsó István: Mélység és magasság

A költő kérdez

NYUGTALAN ÉNEK Állj meg., idő, állj meg! Ne siess, ne fuss el, énekelhessek még a nótás sereggel, csillagos sereggel. Ne fárassz el, idő, őszítő szép idő. Küszöbön áll immár, köszönt a jövendő, tavaszra virágzik. Évek, múló évek, szaporodó féltés. Egyenlítődjön ki a gonosz kísértés, szeress, szelíd béke! Gonosz kedvű álmok, mennyi a valóság ? Állj meg, háborús kéz! Nem elég a jóság, az a kéz törjön el! Okos egyenlítés, ha kell, ilyen áron legyen csend, fék, zabla a morgó világon, nagyon sok a dolgunk. Állj meg, idő, állj meg! Ne siess, ne fuss el, elmondhassam én is a nótás sereggel a magam énekét. Azután nem bánom, de vigyél magaddal, s akár jókedveddel, akár haragoddal, csak biztass dalolni! 9