Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Első rész

a fatelepet, még egyszer összekerültem Szélessel, s ez Tivadar szempontjából is eléggé fontos volt. A fatelepen egyre inkább zajlott az élet, báir a faanyag egyre kevesebb lett. Az asztalosok egyre nyíltabhan zúgolódtak, szidták az állapotokat, valahányszor új árjegyzék jelent meg a sufnik alatt, nagyokat köptek. Napról napra kevesebben voltak: már az öregeket is kezdték behívogatni. De én akkor még fütyültem az egészre; még négy napom volt, aztán szedhettem a sátorfámat. Éppen az utolsó előtti napon történt, hogy Széles, akit a Bolond Dönci-eset óta nem láttam a telepen, egy asztalossal beüzent, hogy menjek el este a húga esküvőjére a Dómba. Nem is tudtam, hogy húga van, de azért elmentem. Az esküvő már javában folyt, mikor beléptem a templomba, de Szélest nem láttam. Már azt hittem, a bolondját járatják velem, mikor az egyik mellékoltár mellett megpillantottam. Egy francia nyelvű röplapot csúsztatott a kezembe, megkért, hogy másnapra fordítsam le. Aztán a fülembe súgta: — Holnap majd hozzá el ide, holnap lesz a húgom esküvője. Oldalról az arcába néztem, de még csak nem is mosolygott. Másnap, mikor átadtam a fordítást, nem álltam meg, hagy ,meg ne kérdezzem: — Holnap megint esküszik a húga? — Nem — felelte gyorsan —, holnap egyéb dolgom van. Hónapokig nem láttam viszont. Az élelmiszerjegyek nyomában megjelentek a textiljegyek és a tüzelőjegyek. Szappanjegyek. Cigarettajegyek. Cipőtalpalási utalványok. De az utcákon közben vadonatúj fekete csizmák kopogtak végig, a csizmák hetyke lovaglónadrágban folytatódtak, fekete lovaglónadrágban, zölld inggel, fekete, kacér vonalú zakóval, zöld nyakkendővel. A nyakkendő csokrán fehér mezőben piros nyilaskereszt virított. És a fekete csizmák napról napra szaporodtak, kipp-kopp, kipp-kopp, tele voltak velük a járdák, a hivatalok folyosói, a törvényszékek tárgyalótermei, az üzemek és gyárak igazgatóságai, a vállalatok és pénzintézetek előadótermei, kippkopp, a fekete csizmák mindenhova megtalálták az utat. 67