Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Mikor a számnak vége lett, és a lány a közönség lagymatag tapsa közepette leugrott az asztalról, felálltunk a helyünikről, és percekig lázasan tapsoltunk Judittal. A közönség nem értette, minek szól ez a nagy lelkesedés, de nom értette az utolsó bukfenctől még pihegő lány sem. Csodálkozva nézett ránk, aztán kedvesen elmosolyodott, odajött hozzánk, egészen a páholyunk elé, és ott mélyen, táncosnői mozdulattal bókolva meghajolt. A bársonyfüggöny mellől még egyszer ránk nevetett, felkapta a kislányt, és eltűnt vele a függöny mögött. Juditnak iharmatos volt a szeme, mikor rám nézett. — Gyerürik — mondta halkan —, ennél szebbet már úgysem láthatunlk ... És ... és nekem kisbabám lesz . . . Szédelegve és bután támolyogtam ki utána a' nézőtérről, néhányan pisszegtek is, mert ha jól emlékszem, vagy három üres széket fel is löktem menet köziben. Sokáig bolyongtunk a ligetben szótlanul, aztán egyszer csak ráébredtem, hogy ezek után komoly kötelességek várnak rám, s azon kezdtem tűnődni, mikor érkezik meg a gyerek. Megpróbáltam kiszámítani, de folyton belegabalyodtam, s Judit a végén rám szólt, hogy hagyjam abba, mert az ilyen erős fejtörés még közvetve is megárthat a kicsinek. Vigyázni kell. Este, mikor már ágyban voltuink, Judit leoltotta az olvasólámpát, és megkérdezte: — Mondd, gondolsz-e még néha Hernádi Tivadarra? — A kicsire gondolok — mondtam álmosan, és megpróbáltam a sötétben olyan fintorokat vágni, amilyeneket a cirkuszos lány küldött a kislánya felé — Akkor jó . .. Hernádi Tivadar túlságosan romantikus alak volt. Félek, hogy nem lett volna jó hatással a Ikicsire. Neked is meg kellene komolyodnod, hallod? — A hangja aggodalmasan csengett, de nekem épp akkor sikerült egy szeriintem egészen elfogadható grimaszt vágnom (igaz, hogy a cirkuszos lány az orra högyét is meg tudta bökni a kinyújtott nyelvével, de ezt meg sem próbáltam], ezért csalk ennyit feleltem: — Most komolyodom . .. Ami pedig a romantikát illeti, abban nincs hiba. A mi modern életünkben 614