Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

ber, s ez a közönség számottevő részét alkotó serdületlenebb ifjúság jól sikerült állathang-imitációiból is kitűnt. De Miss Gwendolyht ez sem zavarta. Sőt volt valami az arcán, ami arra mutatott, hogy nem is érdekli az egész. A közönség sem. Fütyült a tetszésre, fütyült a tapsra, szemlátomást csak arra törekedett, hogy minél előbb végezzen, és eltűnhessen a színről. Nagyon unhatta a drága szőnyeggel leterített asztalt. Az egyik mutatványa közben még ásított 'is. Nem tévedhettem, mert szólni akartam Juditnak, de ő is éppen akkor szorított egyet a karomon: ő is észrevette. És abban a pillanatban láttuk meg mind a ketten egyszerre a gyereket. A gyerek egészen pici volt, alig kétéves, maszatos, pufók és álmos pofijú. Ott állt a porond bejáratánál, a nehéz sötétzöld bársonyfüggöny tövében, feje fölött a recsegő zenekarral, párnás kis kezében egy fél kiflivel. Valószínűtlenül apró volt és valószínűtlenül komoly. De a komolysága nem volt természetellenes; megmegrebbenő szempillái mögött inkább valami feszült figyelem látszott, mely még az álmosságán is áttört. Időnként beleharapott a kiflibe, majszolt, majd tátott, tele szájjal újra figyelni kezdett. Koromfekete haja kócosan göndörödött a buksiján, bokáig érő, buggyos, tarka nadrágot viselt, csak a fülcimpájában megcsillanó, apró fülbevalóról lehetett tudni, hogy kislány. Olyan odaadással figyelt, hogy önkéntelenül is követtük a pillantását. Az asztalon tornászó lányt figyelte, aki most éppen kígyótáncosnőt imitált, s hátrafeszített felsőtesttel kidugta a két lába között a fejét. És akkor megpillantottuk az arcát: édes és pajkos és szívbe csókoló kis fintorokat vágott a pici lány felé, pisze, szemtelen kis orra körül kedves kis ráncok képződtek, a nyelve hegye kibújt az ajkai közül, gondosan kirajzolt szemöldöke játékosan [felhúzódott a homlokára. És a púderes testű, karcsú lány ott fent az asztalon fütyült, fütyült, fütyült a közönségre, és a bő bugyogójú pici lány ott a zöld bársonyfüggöny tövében mosolyba (kábulva nézte a feléje fordított nyuszipofákat, édes kis grimaszokat, és a kis keze fölemelkedett a levegője, és a kiflimorzsás, kicsi száján hangtalanul, de leolvashatóan rajzolódtak ki a hangok: mami. . . 613