Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz

Harmadik rész

Judit rám pillantott, azonnal rájött az összefüggésekre, de niem szólt semmit. Óvatosan eltolt magától, majd újra hoz­zám hajolt, kutatóan az arcomba nézett, megcsókolt, felállt. Végigsimított a szoknyáján, és a karórájára pillantott. — Gyerünk — mondta csendesen —, mindjárt kezdődik az elő­adás. Lehajtott fejjel Indult meg előttem, olyan volt, mintha valami titkot hordozna magában, egészen megzavarodtam tőle. A cirkuszban is különösen viselkedett. Már a bejárattól a sátor felé vezető úton berzenkedni kezdett, mert az egyik sátortartó oszlopon ferde volt a nyíl. Egy közönséges irány­jelző nyíl. Nem is ferde volt, egyszerűen fölfelé mutatott. És közben ez volt alája írva: „Bejárat az állatkert felé." Nem értettem, mit izgul ezen, csak nem gondolta, hogy az embe­nek imajd felmásznak a póznán, csak azért, mert a nyíl föl­felé mutat? Odabent folytatódott a dolog. Páholyban ültünk, amire azt mondta, hogy idegesíti, ha az állatok szaga ilyen közelről lebeg az orrába, a lovak pedig majd teleszórják a szemét fűrészporral. Nem tartottam helyiénvalónak, hogy fi­gyelmeztessem, ő vette a jegyeket, ehelyett inkább megje­gyeztem, egészen mindegy, hogy hol ülünk, az egész cirkusz olyan kicsi, minden megerőltetés nélkül akárhonnan ke­resztülköphetnénk a porondot. Erre meg azt válaszolta, ő nem szokott köpködni. Még cirkuszban sem. Később aztán megnyugodott, a tenyerébe fektetett állal figyelte a három fehér lovacska kocogását a tenyérnyi manézsben, még mosolygott is. Lehetett is: mikor két lábra álltak, olyanok voltak a selymesre kefélt, tejfehér, kövér hátsó felükkel és a rózsaszín haskójukkal, akár a totyakos óriásbébik, csak a dudli hiányzott a zabiájuk mel­lől. A bohócoknál vörösre tapsolta a tenyerét, mert mint mondta, egyetlen szavukat sem értette, és az is valami. A trapézakrobatáknál újra fészkelődni kezdett, azt mondta, nem szabadna ilyen liliputi cirkuszban ilyen számokat en­gedélyezni: ha valamelyik lezuhan, a iközönség előbb lesz bent a porondon, mint a cirkuszi személyzet. A zsonglőrök száma közben egyszer csak felállt, kifelé indult. Fél perc 611

Next

/
Thumbnails
Contents